Minden Paszt-on látunk előadást a tábor bejárata melletti faház által keretezett térben, melynek egy régi raktár bádogfala szolgál kulisszaként. A fák is úgy rendeződtek, mintha kijelölnék a színpadot és a nézőteret. Hálás tér a játékhoz! Mondhatni, ez a parádi kamaraszínház, nem volt még olyan év, hogy kihagyták volna a csoportok ezt a játszóhelyet! A Szappanos Janka- Papp Zsófi által vezetett csapat is maximálisan kihasználta a tér lehetőségeit! ( Talán még a tetejére is felmászhattak volna, mint korábbi években ezt láttuk, de most tényleg nem volt rá szükség!) A bádogfal takarásnak kiváló, mögé ki lehet menni. Az akusztikához jól zárja a hátteret. A díszlet minimuma és a játék maximuma volt a rendezők álma, és ez tökéletesen működött. Az egy pad több funkcióban jól működött a jelenetekben, a jelmezekre sem volt szükség, hiszen mindent a színészi mozgással, gesztusokkal, mimikával, hanggal fejeztek ki a játszók. Tökéletes színészmesterség-vizsgát láttunk, és ez azért is dicséretes, mert többségben színészpalántákból állt a csapat, akiknek bizony meg kell tanulni a sokféle technikát, a jelenlét fontosságát, a pontos be- és kilépést a jelenetekbe- és -ből, a hangadás bátorságát, sokszínűségét! Mindezt a sok „hozzávalót” aztán összegyúrni, ízesíteni, és színházi formába kell önteni! A jó szemű és fülű, jó ritmikai érzékkel megáldott rendezők kiváló munkát végeztek! A színházi élmény fergeteges volt, könnyesre kacagtuk magunkat, néha meg gondolkozva elcsendesültünk, ahogy egy jó színházban szokás. A jelenetek pörögtek, könnyedén sodortak magukkal, és csak a színházzal, színészettel foglalkozók tudják csak, hogy e mögött milyen sok munka van! Miről is szólt hát az előadás? Természetesen az alaptéma itt is a rossz emberi szokások, a rossz emberi cselekedetek voltak. Becsülettel körbejárták a témát, hiszen láttuk, mit okozhat chatelés közben az irigység, rossz szándék; milyenné válhat a kevélység, ha egy lány nem áll szóba, nem figyel az őszinteségre törekvő fiúra; ha a harag, düh irányítja tetteinket („ezt sem tanultad meg a Katonában?” - a megalázásnak vicces jelenete, de élesben nagyon durva tud ám ez lenni. Jelzi is a lisztes zacskó szétrobbanása!). Erős képekben szembesülhetünk az önzéssel, amikor valaki csak magára gondolva erőszakosan ölelgetni, puszilni akarja a társait! Szépen beillesztették a „farkas-bárány” játék motívumait, ami felszabadította a gátlásokat, előhozta az indulatokat! Látunk ellenszert is a „bűnökre”, például a tánciskola jelenetben, ahol az odafigyelés, a szeretet segíti a közös ritmus, közös tánc megtanulását! Vannak jól kidolgozott monológok, például a Beatles dal, az „Epermezők” szövegének elmondása, amely már kimondottan színészi feladat, a „szövegentúli” jelentés keresése. A pösze Top-joy-os, a durvaság határát súroló monológ is kiválóan egyénített volt. A csoportos jelenetek is szépen működtek, a közös mozgás, a szabadtánc közben érezhetően egyéni és ugyanakkor egységes koreográfiát láthattunk, mely közben izgalmasan meséltek a karok, lábak, arcok, testek, de a közös ritmus, az egyszerre megérkezésre tudatosan figyelő játékosok mozgása összhatásában is frenetikus volt. „Életszagú” volt ez a sok játék, a játszó emberkékről, az ő sztorijaikról szólt rengeteg humorral megspékelve! Szinte hallom, ahogy esténként viharzott a táborban a nagyotmondók csapatainak versengése: ki tud nagyobbat mondani, kacifántosabb szerkesztésű, ütősebb témájú, a trágárságtól sem mentes mondatokat kreálni, improvizálni a hősködés végett! Na, de valljuk be, ehhez kreativitásra, egy kis költői vénára, szereplési bátorságra is szükség van. És hol lehet ezt leginkább kipróbálni, mint egy táborban, ahol felszabadulnak a gondolati gátlások, ahol a játékosságnak nincsenek határai, ahol jókat lehet röhögni, ahol mások is lehetünk kicsit, mint otthon! Szuper önismereti tréningben volt része a csoportnak: Kiss Réka, Lantos Rebeka, Valasek Zita, Németh Zsófi, Jászberényi Balázs, Bartus Berci, Csuka Ferenc, Virágh Márton! Csak így tovább a „sárga úton”!
A rendezők - Szappanos Janka – Papp Zsófi – elnyerték a
MASTERS OF CREATIVITY – díjat
a felnőtté válás küszöbén toporgó emberi lelkekre, kínokra, szépségekre felelősséggel odafigyelő, vidámsággal, humorral, pontos színházi pillanatokkal, kiváló ritmussal, zenével reflektáló minőségi munkáért!