Erdő mélyén van egy kis tisztás, melyet fehér függöny kerít körbe. Őrült, vad táncosok, bulizó fiatalok jelenete fogadja a nézőt. Szenvedélyes erővel akarják a boldogságot érezni, nagyon akarnak boldogok, felszabadultak lenni, de valamiért nem jutnak el a beteljesülés pillanatáig. mindig új és új játékot, akciót találnak ki, de rövid időn belül megunják, és mást választanak. Kapkodnak, sietnek, mintha lekésnék azt a valamit, amiért érdemes élni, és azon aggódnak, hogy jaj, mindjárt meghalunk! Az activity játék megfejtése: „Kirké disznóvá változtatott bennünket”, ezt a vad, őrült, félelemmel teli állapotot állítja az előadás párhuzamba az Odüsszeiával. A szerelem és boldogság keresése szinte állatias mohósággal vezeti az embert a disznó-létbe! Durva verekedés, őrült csapkodás, földön fetrengés, artikulálatlan horkanások, gépies, ösztönök hajtotta szex… És már feledjük is Homéroszt, mert itt vagyunk, napjainkban. Vinnai András: Garzonpánik című drámájának felhasználásával kiüresedett kapcsolatokat, elhidegülő párokat, csak a testiséget kereső emberkéket látunk, akik nem tudják megbeszélni a problémáikat… Érzik a kapcsolataik elhidegülését, kiüresedését, de képtelenek egymással szót érteni! –„Te gondolsz, jó?”- mondják a problémák elől menekülve a fiúk, és önfeledten játsszák a barkochbát, mintha már csak erre lennének képesek. Jó játék, de érezhetően itt valami sokkal fontosabb kommunikáció helyett megy a játék, ezért olyan idegesítő és nevetséges. Elkorcsosult világunkban a vágyak is korcsak! „Szeretném, ha én lennék a pöcsminiszter, és minden nőnek kivágatnám a ruháját a mellbimbója körül, még a kabátját is…” Nevetséges, kicsinyes álmok! A két sikerember is komikus, akiknek minden sikerül az életben! Minden díjat, koronát bezsebeltek, mégis gyanúsak! „Boldog vagy királynőm?” – kérdezi partnerét a férfi. S az nem válaszol… Újabb két pár keresi kapcsolatuk megromlásának okait. Egyik pár éppen kocog, a másik a fűben ül úgy, hogy egyik sem néz a másik szemébe. Hát igen itt kezdődnek a bajok! Kocogás közben akarjuk rendbe hozni a kapcsolatunkat? Az eget bámulva hallgatjuk partnerünk kötőszavakból építkező magyarázatait? Így már tényleg csak az várható, hogy a kötőszó-folyammal küszködő lány partnere gúnyosan jegyzi meg a „miért nem válaszolsz’-ra, hogy „Várom az állítmányt…”. És nevetünk magunkon is! A fiú itt egyébként elég pontosan összefoglalja a szerelmi vágy elmúlásának okait! – „1. Képtelen vagy értelmesen kifejezni magad, ezért már csak a testedet tudom emberszámba venni 2. ettől neked rossz kedved lesz, és így nekem megy el a kedvem az egésztől, 3. és a végén már egyáltalán nem kívánlak! Na, ez az oka!” Hát ez egész pontos látlelet! A másik pár sem jut okosabb következtetésre, csak arra, hogy unlak, és legjobb lesz szakítani… Mi marad? Játsszunk! „Gondoltam…” – és indul a barkochba a három fiú között, amelyben nagyon egyetértően, lazán és problémamentesen tudnak létezni…/ Szabó Balázs, Budai Gábor és Virág Barnabás természetes egyszerűségre törekvő játékát különösen kiválónak tartom!/, közben a lányok iszonyú szitkokat, átkokat szórnak a fejükre, a világegyetem összes női lelkének összes baját, kínját, gyűlöletét beleordítják az éterbe, de ezt a fiúk nem hallják! /Fantasztikus a szöveg! Szellemesen sziporkázva játszik a szavakkal a szerző! Őrülten jó! És a lányok óriási szenvedéllyel, rendkívüli energiával mondják! Perzsel a levegő! Igazi színházat látunk! A lányok mind energikusan, szenvedélyesen játszanak, néha erejükön felül, de különösen kiemelném igazi színházi pillanataiért Nagy Zsófit és Németh Emíliát! / Süket kommunikáció! De olyan jó volt kikiabálni és átkozódni! Talán ez segítene! Néha kimenni az erdőbe, mint a népmesék egyszerű kis borbélya tette, hogy szörnyű titkát egy gödörbe kiabálta bele, így könnyítve a lelkén. Az előadást az elválás, a szakítás képe zárja. „Az Isten itt állt a hátam mögött, és úgy segített, hogy nem segített…”/ A szó itt már nem is kellene, sokkal többet mond a nekünk hátat fordító, melltartóikat levető, ég felé tekintő nők képe! Szép kép ez az örök szabadságvágyról!
„Go to Sleep You Little Baby…!”