Ugrás a tartalomra

Felmászunk az Olümposzra, s innen nézünk szerteszét. S íme, Odüsszeuszt látjuk, egy mai fiatalember alakjában, aki megélhetési és meggazdagodási vágyaitól hajtva külföldre megy dolgozni. De miért éppen az egyszeműekhez? Miért éppen akkor, mikor az apja beteg? Miért nem tud várni a szerelme rá, miközben érte és neki dolgozik? Miért nem tud becsületes úton magasabb pozícióba jutni? Miért éppen a legjobbnak hitt barátjában kell csalódnia? Miért nincs békés megoldás a problémákra?  Miért kell ölni? Miért ingadozik a csábítások hatására? Miért sikeresebb a külsőségekkel manipuláló férfi a nők szemében? Miért vak a szerencse? Sok-sok kérdést vet fel az egyszemű óriás, a Küklopsz történetéből kiinduló előadás. Nagyon jó az ötlet, hogy Odüsszeusz bolyongását párhuzamba állítják a mai fiatalok „kivándorlásával”!  Érezhetően elemezték, megvitatták a problémát, hogy nem könnyű döntés a menni vagy nem menni! Egyáltalán nem biztos a boldog jövő egy külföldi munkavállalás után! A mozaikokból építkező előadás pergő ritmusú, jó humorú jelenetei nem siklanak el a mélyebb üzenetek fölött. / Vágyak, érzések!/ A rap szövegek szellemesek és húsba vágóak, az előadásuk kiváló mozgással kísért éneklés! Most is fülembe cseng a refrén: „Afrodité neked nem osztott lapot…” A poénok „ülnek”, a közönség azonnal tud reagálni a gondolatokra, mert a játszók tisztán, érthetően, kiváló hangszínnel és hangerővel adják elő! / Szendi Gergő, Siklósi Kristóf!/ A rendezőnek nagy gyakorlata van a poénok kiélezésére! Jó ritmusban fokozza a tempót, majd nagyon pontosan tart szünetet, ami pont annyi ideig tart, ameddig kell!  / Ha nincs szem, nincs csoki…/ Az is nagyon tetszett, hogy kiválóan használják a teret, mindig ügyelve a figyelem irányítására, a mozgási irányokra, a tömeg és egyén helyére! Erős színházi pillanat a vak ember átkelése az úton, miközben frivol vicceket hallunk! Ugyanígy torokszorító a megvakítást végzők kéjes, őrült viselkedése alatt hallható kedves kis szomorú dal kontrasztja. / Sallai Zsóka!/ Szépek a játszók testbeszédei, együttmozgása, összjátéka! És nagyon értékelem az egy szem csoportképét! A szemgolyó mozgása, a pislantás, a szempillák kifestése! Kiváló ötlet! Talán legkedvesebb jelenetem, a csodaszemüveg reklám-blöffje, amikor magunkra ismerhetünk abban, hogy gondolkodás nélkül esünk csapdába, mert győz a kíváncsiságunk, a haszonlesésünk! Hiszen azonnal ugranánk mi is egy olyan szemüvegért , melyen át igazán, a „meztelen valóságukban” láthatnánk az embereket. Csak hát „aki kíváncsi, az hamar….megvakul!” Halljuk, látjuk a tanulságot. / A valóságot látók mondatai kitűnő ízzel hangzottak el! Takács Eszter „nahát, Csabija” kiváló!/

És a vég nem ad választ. Nyertem! Nyertem? Döntse el mindenki!

Készítők
Előadás Éve