Ugrás a tartalomra

- Mindenki volt itt középiskolás, ugye? Te milyen típusba sorolnád az akkori énedet? Közösségi ember voltál, vagy kívülálló?
- Döntsd el, és állj be a megfelelő csoportba! Társaink elvezetnek benneteket egy helyre, ahol majd meglepetés vár rád! Induljunk!

Ezzel a felszólítással kezdődik a következő előadás a tábor főterén, majd elsétálunk a játszótér nevű helyre, ahol padok, székek jelzik, hogy megérkeztünk az iskolába. Útközben a hátitáskás vezetőink már szerepbe lépve és léptetve mesélnek, kérdeznek a vakációs élményekről. Mire megérkezünk, már tudjuk is, hogy a tanév első napja van. Diákok locsognak a nyárról, az új diáktársakról. Természetesen húzzák is egymást, sőt, már látjuk is a kirekesztett tanulót, akit harsányan kiröhögnek, mert a kötelező olvasmánynak csak az első részét olvasta el, mert azt hitte, csak egy kötetes. Az is kiderül, hogy az egyik lány elhozta a macskáját az iskolatáskájában, mert sajnálta otthon hagyni. De azt is megtudjuk, hogy az iskolai WC undorítóan piszkos és büdös. Szóval zajlik a szokásos iskolai csevegés, nagyon élethűen, egyszerűen. Még mindig nem tudjuk, mire megy ki a játék. Jön a tanárnő, a szokásos exhibicionista formával, (Molnár Alexandra „élethű” alakítása!”), akit egyáltalán nem érdekelnek a gyerekek, a fő, hogy csendben legyenek, és jegyzeteljenek! Éteri magaslatból beszél le hozzájuk (ez ténylegesen így van, mert a kilátóból rendelkezik az osztály felett) Diktál. „Döntenünk kell a kirándulás időpontjáról! Írjátok: október 3-án megyünk…” Így megy ez. Diktatúra és megfélemlítés, hiszen jön az érettségi! Ekkor váratlanul a kirekesztett fiú felborítja a padot, és kijelenti, hogy ennek nincs SEMMI értelme, s a tanár fenyegetése ellenére kivonul a jól szituált világból! „Lekapcsolom a villanyt a fejemben…”- énekli. Diáktársai elhűlve néznek a lázadó után, de mivel kíváncsiak, követik őt az erdőbe. Mi is megyünk utánuk, mert mi is kíváncsiak vagyunk. Egy kis tisztásra érkezünk, ahol a „társdalomból kivonult” diák egy hintában ül, szalmakalapban, pipázgatva, láthatóan a megtalált békességben, nyugalomban! Csodálatos kép! Ezt a „tejet iszok és pipázok” hangulatot Szabó Zsolt, „CSucsu” annyira élethűen és hitelesen árasztja magából, hogy én is mennék már utána! De az osztálytársaknak fúrja az oldalát a dolog. Kíváncsiság? Irigység? Csodálat? Düh? Minden lehet, mert megbeszélik, hogy bebizonyítják, hogy igenis van értelme annak, amit csinálnak, ahogy élnek. Mindenki áldozza fel, ami számára a legdrágább, egy-egy tárggyal jelképezve, és majd Csucsu ezt látva, elhiszi, hogy ők értelmes életet élnek! És innen már tudom, hogy Janne Teller világhírű regényét, a SEMMI-t dolgozták fel. Félelmetes híre van a műnek, nem véletlen tiltották be több évre Dániában! Majd rájöttek, hogy éppen az ellenkezőjével tesznek jót, vagyis kötelező olvasmány lett a dán iskolákban! Sokan az új Legyek uraként emlegetik, hiszen a történet kegyetlen szókimondásával a gyermekek valódi világát, az indulatok félelmetes elszabadulását, a fiatalok közösségének szerveződését, diktatórikus felépítését mutatja be kendőzetlenül. Tényleg iszonyat ebbe a tükörbe belenézni, de ahhoz, hogy megértsük az életet, az embert, bizony sokkolni kell néha az érzéseinket! Bárnai Péter és Réti Nóra a rendezőpáros, akik alaposan és mélyen foglalkoztak a mű megértetésével, látszik, hogy nagy viták, izgalmas elemzések előzhették meg az előadást! A játékosok sokat beszélnek, vitatkoznak, kiabálnak, de mindig figyelnek egymásra, reagálnak egymás indulataira! Ez nagyon jó! A tér használata is pontos. A középen felállított fán lógnak a feláldozandó tárgyak. Középpontban, mert itt a fókusz! Van helye a megbeszéléseknek, a visszavonulásnak, van helye az áldozati gödörnek, és háttérben végig ott látjuk a békésen szemlélődő Csucsut, akiből árad a tudás, az emberismeret, a luciferi bölcsesség és mindent-tudás! Szépen felépített az áldozatok egyre súlyosabb, egyre kegyetlenebb módja, fokozott a feszültség! A mobil, egy könyv után egyre nagyobb dolgokat követelnek egymástól! Egy lány hosszú haja, a meghalt öcsi koporsója, szakítás a legjobb baráttal, a szüzesség elvesztése, a szerelmét elküldő leány (itt különösen szívbemarkoló, hogy a szerepet játszó Papp Zsófi tényleg kifordul a nézőtérre, ahol tényleg ott ül a szerelme, és tényleg neki mondja szemébe a szakítást!), majd jön a kedvenc macska fejének levágása, végül az ujjlevágás! Pszichothriller! Nehéz már nézni ezt a kegyetlenkedést, a nézőben ott a vágy, legyen már ebből elég! De őket viszi a hevület, a bosszú, a vérszomj! - Ezért hívtatok ide? Ti tényleg hülyék vagytok – mondja Csucsu -, ennek nincs SEMMI értelme!” Ezt a játékosok nem bírhatják ki, nekirontanak Csucsunak, mert az igazságot nem tudják elviselni! Igen, ilyen az élet, ilyen az ember! A feloldozásban a játszók a nézők felé fordulva mondják el Chaplin híres monológját a Diktátor című film végéről: „Ne adjuk meg magunkat a diktátoroknak…!” Tiszta tekintettel, hittel szólnak a zárógondolatok, remélem, soha nem felejtik el ezt a kis SEMMIT a játékosok, mert ebben benne volt MINDEN!  „Felkapcsolták a villanyt a fejükben…”- és nem csak néznek, hanem látnak is ezentúl! Felejthetetlen pillanatok, jó előadás, csodás összjáték volt! Köszönjük!

Kecskemét, 2016. szeptember
Orbán Edit

Előadás Éve
Felvétel