Ugrás a tartalomra

Parádon a faházak között, előtt, alatt, felett is lehet színházat játszani! Kreativitás, jó szem, megfigyelőképesség, ötletesség kell hozzá! Konfár Erik rendező és társa, Szappanos Janka rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal.

Megállunk egy ház előtt, s az erkélyen bujkálva, lopakodva rendőrség elől menekülőket látunk, miközben izgatott hangok, sziréna izzítja a levegőt! Mint egy krimi! Autót loptak valakik. A jelenet végén a rendezők, Erik és Janka erős gesztusokkal, mimikával hívnak, irányítanak a következő jelenet helyszínére.

Nem kell sokat menni, csak a ház oldaláig, ott már egy padokkal, asztalokkal, vetítő vászonnal berendezett tér jelzi, hogy osztályteremben vagyunk. Ez a „néző-irányítási” modell az egész előadás alatt így működik. Mindig egyértelműek a jelenet-végek, egyértelműek a fordulási  irányok, egyértelműek a helyszínek. Néha csak az a zavaró, hogy mire átfordulok a következő jelenetre, és elhelyezkedek, mert nem mindig látok az előttem állóktól, addigra már elkezdődik a következő jelenet, és úgy érzem, lemaradok valamiről. Pedig izgalmas, feszültséget fokozó ötlet a nézők „vándoroltatása”, sőt mondhatnám „kizökkentő” effekt is. Brecht epikus színháza jut erről eszembe, talán nem véletlenül, hiszen az előadás alapját egy regény adta, melyből mozaikszerű jeleneteket rakosgatott egymás mellé a rendező, narrációkkal, a nézőkkel erős szemkontaktusra építő színészi játékkal, a gondolkodásra késztetéssel.

Nehéz regényt színpadra adaptálni, nehéz a drámai párbeszédeket megalkotni, erőssé varázsolni, az epikus szálat, a történetmesélő narrációt elhagyni. ( Most már azt is tudom, hogy a regény is egyes szám első személyű narrációban mesél, de ez még nem drámai monológ!) Mégis, ha beleszeret a rendező egy regénybe, akkor talán ez a színházi forma a legjobb a drámaiság elérésére! Jók a kiemelések, jók az elhagyások, érthető a történet, akciódúsak a jelenetek! A regényt, remélem, sokan el fogják olvasni, hiszen kedvet csinált hozzá az előadás! A mi ifjúkori Zabhegyezőnk (író: Salinger) jutott eszembe róla, amit a 70-es években minden fiatal habzsolva olvasott! Wolfgang Herrndorf: Csikk című regénye 2010-ben jelent meg, remélem a mai fiatal generáció kedvence lesz Magyarországon is, mint ahogy Németországban már az! Egyfajta kalandregény, „road movie”, útkeresés, az otthontalanság érzése a felnőttek világában, kallódó fiatalok izgalmas, sokszor humoros csavargása a világban.

A szereposztás kiváló! A két főszereplő fiú színészi munkája nagyon hiteles, árnyalt, és okos! (A színészmesterségről sokat megtanulhattak ebben az egy hétben a jelenleg Színművészeti Egyetemre járó Eriktől! Testtartásuk, beszédmódjuk, arcjátékuk, ritmusuk, mind-mind a jellemzést szolgálja!) Maik, az átlagos gimnáziumi diák, akinek anyja alkoholista, apja szeretőt tart, érzékeny, okos, de szentimentális, és kissé gyáva fiú. A Szegedről érkezett Szeles Alen jól alakítja a figuráját, és mellette Konfár Benjámin laza, gyakorlatiasabb, életrevalóbb, a világot kritikusan szemlélő Csikk-je (Andrej Csicsacsov!) éppen azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amik Maik-ból hiányoznak, de amire nagyon vágyik. Jól kiegészítik és megszeretik egymást. Érthető a néző számára, miért is lesznek jó barátok! A meglovasított trogya Ladával, nagyjából tisztán az unalom leküzdése ellen, elindulnak a Havasalföldre! Izgalmas képek! Iskola: A tanár lelkesen, önmagától elragadtatva tanít értelmetlen dolgokat. Papp Zsófi eltúlzott lelkesedése, a jó válaszokért járó vízzel telt lufik energikus dobálása, jó paródiája a minden technikát bedobó, akármi áron is tanítani akaró felnőtteknek, akiknek a diák ember-volta egyáltalán nem számít! Szalai Katalin a fáról ugratja, „hülyíti” a két fiút. Ő Giza, a sokat megélt, talpraesett, a „mindent megoldó” csaj, akivel jól össze is barátkoznak. Szalai Kata „a jég hátán is megélő” Gizája feledhetetlen! Kanizsai N. Ákos, Schwasta Evelin és Murár Szabina is pontosan, igényesen alakítják szerepüket! A sztori vége megrázó. A fiúk visszakerülnek a felnőttek hazug világába, de barátságuk már mindig többet fog jelenteni számukra, mint a szomorú, álszent, valóvilág, így ők csak nevetnek, és nevetnek! Igen, így is lehet lázadni, így is széttörhetjük a ketreceket!

Előadás Éve
Felvétel