Ugrás a tartalomra

Késő éjjel van. Kint ülünk a csillagfényes ég alatt a hatalmas sportpálya szélén. Középen valami készül. Érezzük, valami nem mindennapi, valami kivételes, valami csodás dolog fog történni.

A nap utolsó előadása következik. A hangulat ünnepélyes.

A titokzatos fény-árnyjátékból lassan kibontakozik egy varázslat, fellobban a tűz, és harmonikus táncba kezdenek a szereplők. Táncolnak a tűzkarikák!

A testek hajlékonyak, pontosan érintkeznek és válnak el! Mozgás, kép, tűz, zene - ez az úgynevezett összművészet, mely eggyé olvasztja a művészet eddig külön ágait. Íme, a TŰZSZÍNHÁZ!

A hatás elementáris. Élőben még nem láttam ilyet, ezért utólag utánanéztem a műfajnak! Nagyon népszerű, de persze nagyon ritka! Hosszú felkészülést, sok technikai- és mozgásszínházi tudást, és hatásos koreográfiát igényel! Vannak kimondottan show-elemekkel dolgozók, szórakoztató látványosság színházak, de ma este ennél többet kaptunk!

A fények, mozgások, jelmezek, térhasználat egy történetet is elmesélt. Először egy teremtéstörténet-játékra gondoltam. A jó és a gonosz erők harca, állandó küzdelme már magában is elvitte a témát, gyönyörű varázsszövegek, gyönyörűen elmondva, kivételes élményt nyújtottak! / Pl. Shakespeare: Macbeth; A vészbanyák dala) Nagyon szépen, érthetően, plasztikusan és a klasszikus, az emelt beszéd stílusát gyönyörűen elsajátították a játékosok! Valahogy így szólalhattak meg a múltban az őskori és a görög színészek is!  Így varázsoltak, hittek az erőkben, a színház erejében! Lúdbőrözött a hátam az élménytől!

A rendezők, Ivanics Tamás (színész) és Szekeres Máté, a Világszép Vaszilissza című orosz népmesét használták a játék alapjául. Elolvastam a mesét utólag. Szerencse, hogy nem is törekedtek a teljes történet előadására, mert ugyan nagyon szép történet, de nagyon hosszú és ágas-bogas a cselekménye. Annyit emeltek ki belőle, amennyi elég volt az előadás mondanivalóját közvetíteni! Az árva lány küzdelmei, eljutása a boldogsághoz.

Persze itt is a lázadáson volt a hangsúly, hiszen az est minden előadásában találkoztam a tábor alaptémájával. Világszép Vaszilissza elveszíti édesanyját, a mostoha anyja mindenképpen el akarja őt pusztítani, világgá kergeti. Az elhalt édesanya síron túli erővel vigyázza, segíti a lányt. Szüksége is van rá, sokféle erővel kell harcolnia, lehetetlennek tűnő feladatokat megoldania. Legfőbb ellenfele Baba-Jaga, az „ősboszsorkány”. Vaszilissza azonban szorgalmával, kitartásával, némaságával mindent legyőz. Azzal lázad, hogy nem adja fel, nem alázkodik meg, nem hagyja el magát! El is jut a cárig, aki természetesen belé is szeret, de hát ez már a mesék örök törvénye! Mi nézők pedig gyönyörködhetünk a fény győzelmében!

A játékosok fekete jelmezben, lekötött hajjal játszanak, szinte teljesen egyformák, s mivel még sötét is van, nehéz őket egyenként felismerni. A gonosz erőt képviselő fehér ruha kiváló kontrasztot teremtett. Egy biztos, valamennyien pontosan, szépen játszottak! Jó érzéssel töltött el az a nyugalom, ahogy a tűzzel bántak! Sok gyakorlás lehetett persze e mögött, hiszen véletlen se gondoltam arra, hogy baleset érheti őket, annyira tudták a botokat használni, a lángokat eloltani, egymás tüzére figyelni! És ha belegondolok, hősi munka folyhatott az egész héten, hiszen a sportpálya nyitott tér, árnyék sehol, s egész héten tűzött a forró nyári nap! Kemény edzés lehetett!

A csoport megérdemli, hogy a neveiket felsoroljam: Domián Kitti, Kovács Attila, Miskovicz Alexa, Szabó Kata, Szabó Nóra, Szőke Helga, Tóth Marci! A látványért Kara Dávidvolt a felelős, hozzá méltó képi világ jelent meg! Dávid mindig csodálatos belső látással tudja kivetíteni a láthatatlant, a meg nem foghatót is! Gratulálok, szép munka volt!

Előadás Éve
Felvétel