Ugrás a tartalomra

Az első előadást egy 8 főből álló csoport mutatta be, egy kör alakú játéktérben az erdő fái között. A nézők körbeülték a játékosokat, és bizony aktív részesei lettek a játéknak. A játszók erős tekintettel, kérdő szemmel, tárgyak kézbe adásával, kiválóan teremtettek kapcsolatot. Egy ébredező emberkupacból léptek ki a színjátszók, majd „Boldog vagyok, mert…” mondatkezdéssel közölték velünk apró, vagy jelentősebb okait a boldogságnak. „Van egy álmom…”- hangzik a színpadon, s már halljuk is a banális közhelyet, hogy olyan világ jön, ahol „az igazság fog kormányozni”. Igen, ezt sokszor mondjuk, halljuk, de hogyan lehet ide eljutni?  A következő percekben azoknak az impróknak a színpadi sűrítéseit látjuk, amelyen – gondolom én – a játszók az egy hét alatt elgondolkodtak, amelyről véleményt alkottak. Mozaik-szerűen követik egymást a jelnetek, jó és határozott váltásokkal, nem hagyva időt az álszentimentalizmusnak és az unalomnak. Látunk forradalomban harcoló embereket, halott barátját sirató férfit, kibírhatatlannak tűnő szenvedést, féktelen dühöt, mocskolódva gyűlölő embereket, kegyetlen tetteket, miközben irodalmi példázatok is feltűnnek (pl. részlet a Csirkefejből!), mobil-kommenteket is hallunk, sőt, napi aktualitásokat is! Az ablakból savval leöntött diákok esete Kecskeméten rémtörténetként terjedt! De a Pokémon-őrületről, a disco-lázról, Harry Potterről, tv-s poénokról, a nizzai merényletről, öngyilkos robbantókról, gyilkosságokró is látunk hallunk egy-egy felvillanó jelenetet, megjegyzést! Őrült a világ! Itt a KÁOSZ, ahogy a tábor témája is ehhez kapcsolódik. Az előadás előhangja, bevezetése is a délutáni előadás-sorozatnak, annyira szépen összefoglalja a kaotikus világ érzetét. Megoldás?
Mindenki keressen választ! Lehet hinni az elültetett virágokban, az összefogásban, az együttlétben, a szerelemben, a szabadságban… de hinni kell valamiben!
Az előadók egy kaotikus együttmondogatással foglalják össze előadásuk elhangzott elemeit, majd visszaállnak a kezdő csoportképbe. 
A többi néma csend…
A csoport kitűnő összhangban, együttlélegezve, harmonikus mozgás-kultúrával játszik. Láthatóan jól összekovácsolódtak a tréningek alatt! A téma is egyformán izgathatta a fantáziájukat, valamennyien hittel és erős meggyőződéssel küldték üzeneteiket a kortárs nézőknek! Ez a jobbítási vágy, ez a szent akarás volt a legmeghatóbb számomra az előadásban!
Kiemelkedő színészi alakítást is láttam, Somorjai Réka és Tóth Csongor egyénisége, erős jelenléte mindig vonzotta a tekintetemet!
A rendezők, Kurucz Gábor és Gaborják Fanni, kiváló csoportot kovácsoltak a diákokból, pontosan megfogalmazott, humánus és okos üzeneteket közvetítettek, tiszta és szép koreográfiával, a témához illő zenei részletekkel!

Kecskemét, 2016. szeptember
Orbán Edit

Előadás Éve
Felvétel