Az est első előadása nevezhető beavató, bevezető, átvezető, kizökkentő színháznak is. A táborlakók kórusa többszólamú, feszült ritmusú dalt énekel, a szabad ég alatt, egy hatalmas, hegyekkel körbeölelt kis téren. /Mint később megtudtam, a dalt Jobbágy Kata szerzette és tanította be! Fantasztikusan jól hangzott!/ A kar körül álldogáló nézőket meglepetésszerűen, az erdő mélyéről felbukkanó maszkos, fehér tógát viselő istenszerű lények közelítik meg. Nem tudjuk miért jönnek egyre közelebb, mit akarnak? Ők is a kardalt éneklik. Átmennek köztünk, nem törődnek velünk, de valahogy megérint bennünket valami… A múlt idők szele suhan el köztünk, hagy itt, és megy tovább? A volt, a jelen és a jövő folytonossága válik láthatóvá? Az idő ésszel föl nem fogható rejtélye ijesztően hat rám. Igen, egy pillanat az élet. A maszkosok a túloldalon megállnak, Levetik a jelmezt és a maszkot, és felveszik a PASZT-os pólót, és festékcsíkot rajzolnak egymás karjára. ezután észrevesznek minket, és a sok színes festékkel megjelölnek mindenkit. Eggyé válunk a közös jel által. egy közösség, egy csapat, mégis mindenki más. Hirtelen vad rángatózás kényszeríti vissza a játszókat a jelmezeikhez. Kell a színház! Ezután köszöntik a tisztelt hölgyeket és urakat Dionüszosz ünnepén, és egy óriás báb Homéroszként szórakoztató jeleneteket ad elő. Itt a színház születése! Igen, Theszpisz, az első színész is így vált ki a kórusból, amikor az egyik Dionüszosz tiszteletére rendezett szertartáson megunta már a komolykodó ünneplést, s elkezdett játszani, utánozni. A báb mozgatása profi! Érdekes kéz- és fejmozgatását összehangoltan végzi a három játékos! Az effekteket a többi színjátszó adja. Majd óriásfólia repül fölénk, és már visz is a hajó, Odüsszeusz hajója a nagy kalandok felé! Feszítsd a vitorlákat! Irány Ithaka! Színházra(ba) fel! S már visz is bennünket a képzelet tengereken, mérföldeken, időkön keresztül!
Készítők
Előadás Éve