Ugrás a tartalomra

Az este egyre sötétedik. A hegyek között hidegszik az idő, de a völgyben még mindig nagy az izgalom. Az utolsó előtti előadásra várunk, valami technikai akadály miatt késik az előadás kezdése. Mégis mindenki türelmes és megértő. Aztán rendbe jönnek a dolgok.

Hármas tagolású színpadot sejtek. Egy kis szobaféle balra, egy vetítő vászon középen, egy sátor alatti asztal, székekkel jobbra. Sejtésem beigazolódik, a helyszínek: egy lakás, egy színházi játéktér vetítővel, és egy emelt rész a zsűrinek. Mert hamarosan kiderül, hogy a ma oly divatos „tehetség születik” projekt a fő téma, a média elembertelenítő hatása, és benne „az áldozatok” élete. Az én meglátásom szerint, a közeljövőben játszódó történet „Az éhezők viadala” című filmre hajaz, kegyetlen és kíméletlen történet.

A főszereplő fiatalember éli mindennapos unalmas életét. Minden modern technikával megáldott lakásában még a fogkeféért sem kell felemelnie a kezét. Kellemesen búgó női hang tájékoztatja anyagi helyzetéről. (Érezzük, ugyanilyen kellemes hangon közölné vele azt is, hogy csődbe ment, menjen az utcára, vagy haljon meg.) A fiú véletlen meghall egy női hangot énekelni. Friss, természetes hang. Megismerkedik a lánnyal, aki viszont nagyon szegény. Fiú ráveszi, menjen el a tehetségkutató versenyre, biztos megnyerné. Lány végül elmegy, de beszippantja a média, a pénz világa. Fiú keresi, neki is versenyezni kellene, hogy megtalálja. Eladja-e magát, vagy nem? Sablonos, egyszerű a történet. Az előadás mégis ütős!

Feczesin Kristóf (színész) – Kecskés Dóra – Kállai Máté és Feczesin Tibor, a rendező, dramaturg, zenész, asszisztens kvartett túllép a sztori látszólagos egyszerűségén, a párbeszédek, monológok sematikus stílusán. Számomra az volt izgalmas, ahogy az emberi érzések, kapcsolatok, vágyak ábrázolására törekedtek!

Szép volt a fiú, Tóth Csongor reggeli ébredése, ahogy automatikusan végzi a megszokott tevékenységet, és közben a szeme erősen arról beszélt, hogy ez a csodás technika neki nem ad boldogságot, inkább a beszürkülést hozza, a magányt jelenti. Milyen szép az, amikor meghallja a természet szépségét a lány hangjában, ahogy beleszeret a hangba és a nőbe, s ez fenekestül felfordít mindent. A lány, Tarjányi Liza, a lehető legegyszerűbb eszközökkel válik rokonszenvessé szerénységével, igazi vívódásával, és aztán fájdalmas mosolyával a „sztár-pamlagon”! És a hangja! Tényleg a vadvirágos mezők illata!

A zsűri kitűnő! Persze van nekik honnan venni a mintákat, sajnos, de pontosan utánoznak, pontosan ábrázolják a szakmai butaságot, a lenéző, fennhéjázó viselkedést, az újonnan felkapaszkodottak nevetséges fölény-fitogtatását! Kovács Jucus, Szabó Ádám és Gera Renáta kiválóak! Beck Jordan bebizonyítja, hogy nem a szerep nagysága, a szöveg mennyisége a fontos, hanem a jelenlét, az a kicsi megszólalás! Hát az ott volt! Gratulálok! A Tv-imádó, sznob nézők Kócsó Niki és Papp Sára tökéletes harsányságával, alpári viselkedésével, „hozzánemértésével”, ahogy kommentálják a műsorokat! Jó paródia a „pipi-show” a gagyiság imádata! Gratulálok a film készítőjének! Ötletes, ütős!

Az előadás a „Black Mirror” című angol tv sorozat egy epizódja, a szöveget is ebből írták ki a rendezők. Érdekes viszont, hogy számomra a fanyar, angol humor csak a „pipi-show”-ban jött le igazán, a többi jelenet a kortárs mai magyar média-világ tükörképe lett. Belőlem az előadás felháborodást váltott ki azok iránt, akik mindenből pénzt csinálnak, akik nulla szakértelemmel hatalmaskodnak, uralkodnak életünk egyik legszebb dolga, a művészetek felett is! Ehhez azonban szükség volt az igazi szerelmet, a valódi tehetséget, az emberi tisztaságot szembeállítani a harácsolás, szakmaiatlanság, őrült hatalmaskodás világával! Ez sikerült! A saját szerzésű közös dal „sláger-gyanús”. Jó hangszerelésű, odaillő. Hogy technikailag még vannak hibák (pl. a vetítés pontos indítása, stb.), hogy az előadás ritmusa még lehetne feszesebb, pontosabb, hogy a poénok lehetnének kiélezettebbek, ez most eltörpül a szándék és a hatás mellett! Különben is! A PASZT azért is van, hogy rájöjjünk hibáinkra, erőnk és lehetőségeink határaira! Ezen edződik a tehetség! És itt van értelme edzeni!

Előadás Éve
Felvétel