Ugrás a tartalomra

Ismét egy erdei tisztáson telepedünk le.

Félkör alakú nézőtér, a színpadtéren pedig egy nagy fa árnyékában egy vízzel telt medence, gyermekpancsoló.

A rendezők, Bárnai Péter (színész) és Réti Nóra (színész) címet is adtak az előadásnak: „A fényhozó”.

Az előadás erős, szuggesztív képekkel, zenével, végig intenzív színészi jelenléttel készteti a nézőt arra, hogy egy pillanatra se unatkozzon. Néhol elveszítettem mégis a fonalat, lehet, hogy nem figyeltem eléggé, de az is lehet, hogy a dramaturgiai munka volt még nyers, pontatlan, széteső?!  

Az én „olvasatomban” a történet váza Az ember tragédiája volt, illetve „ami a Tragédiáról eszükbe jutott” az alkotóknak. Sok vendégszöveget, szövegátiratokat, verseket, improvizatív párbeszédeket, monológokat használtak a kevés Madách szöveg mellé. Ez nem is lenne baj, hiszen ettől lett nagyon aktuális, és nagyon fiatalos, de talán túl sok minden jutott eszébe az alkotóknak, míg dolgoztak, és nehéz volt kihagyni belőle. Csak hogy ez nagyon „pengeélen táncoló” munka! Pontosan kell látni, hogy miből mennyit hagyunk meg, és csak az maradjon, ami tényleg előreviszi a történetet. Például a Tamási Áron novella hosszú volt, és a színészi képességeit is meghaladta az előadónak! /Zavaró beszédtechnikai problémákkal küzdött./

A pergő ritmusú, akciódús, mellbe vágó képek voltak az igazán jók! Az első kép idilli békességet sugall, nyugodt, lassú mozgású emberekkel. Sétálnak, fára másznak. Ádám és Éva, a Paradicsom, kiűzetés, angyalok kara, durva, vad kizökkenés a paradicsomi idillből. A zene is csúfondáros, hamis, fülsértő.  Sorban állnak a lelkek, feltámadásra várva. Mint egy hivatalban, vagy ügyintézés során: a sorszámra várva. De a sorrendben hiba csúszik, a szegények és a jók mindig csak a sor végén állhatnak! Így az apa és fia, akik mindig jót tettek, és szegények voltak, inkább újra a halált választják, mint ezt a gazságra épülő világot! „Hozsánna néked erő! Hozsánna néked……” Angyalok dicsőítik az Urat. Hatalmas, szökőkút szerű vízsugár öntözi a földet! „Be van fejezve a nagy mű….Dicsőség néked Isten”. A kedves kis angyalkák csicsergését Lucifer szétrombolja. A bölcs Isten büntetése: „Menj hát le Magyarországra, ott fogsz küzdeni”! Lucifer (Ádám?) fejét a hideg vízbe dugják az angyalok. Jönnek az utazás képei. Traumatikus gyermekkor: Egy gyermek, akit anyja mosdat veszett dühvel, kíméletlenül, megalázóan. A meghatározó iskoláskor: igazgató és szülők. A gyermek nem tud beilleszkedni, másik iskolába küldik. Apa hiába harcol, bár tudja, hogy a gyermeke egy szófogadatlan, gonosz kis kölök. A gyerek trágár szavakkal szidja a tanárt, erre az apa még trágárabb káromkodással szól rá a gyermekére! „Küzdést kívánok, diszharmóniát!”Új kép. Lucifer (Ádám?)  tehetetlenül nézi, ahogy két fiú megerőszakol egy lányt. Felnőtt kor: „This is a perfect day….” szól a nóta, elkeseredett férfit látunk, aki nem veszi fel a mobilját sem, pisztoly, vagy más módja legyen öngyilkosságának…,de Éva, az „örök Éva”, megmenti: „Gyere moziba!”

Öreg néne halálát várják a fiai, nincs idejük ápolni, menjen öregek otthonába, de jobb lenne, ha meghalna már, bele is fojtják a medencébe…. „Hát semmi nem tetszett Magyarországon?” – kérdezi az Isten. „De, igen, a pálinka, a bowling, és a szeretkezés…”„Ha soha nem láttad volna a feketét, honnan tudnád milyen a fehér?”- zárja le fejtegetését a bölcs Isten./Ez a monológ is lehetett volna rövidebb!/ Kell a lázadás, mert csak ez hozhat változást! Örömtánc! Angyalok, Isten, Lucifer, mindenki  örül az életnek, pancsol a medencében, tapicskol a sárban! És ismét felzubog az égi áldás, ömlik ránk a tiszta víz! Szuper a tánc koreográfiája! Szuper a vízsugár!

A szereplők valamennyien jók! Varga Levente, Drozdik Panni, Török Bálint, Dékány Donát, Arató Dzsenfer, Udvardi Tibor, Pápai Fanni fantasztikus energiával játsszák a szerepüket! Elgondolkodtató, sok aktualitásra épülő, vidám, önfeledt összjáték! Külön dicséretes a bátor igazságkeresés, az ironikus hangvétel, és az újszerű, erős színházi formák használata!

Előadás Éve
Felvétel