Ugrás a tartalomra

Erdei tisztáson telepedik le a nézősereg. Szemben fekete függöny két fa között. Kész a színpad. a völgyből (?) két vitatkozó angyal közeledik felénk.  / Miért „lentről” jöttek az angyalok felfelé? Hiszen a pokol lent van! Amilyen ügyesek a színészek, leszállhattak volna a fákról is! /Láthatóan izgatottan szeretnének valamit helyrehozni, mert elszúrták három lélek sorsát. Adminisztrációs hiba történt. Nem a pokolba, hanem a mennybe kellett volna őket irányítani. Ó, micsoda blama! De hogyan lehetne visszacsinálni? Lehet-e az ördöggel egyezkedni? Ki tudják-e szabadítani a pórul járt lelkeket a pokolból? A kapu őre vészjóslóan nevet, de egy próbát megér. Angyalkák félnek… De nincs idő totojázni, mert egetverő hangulatban megnyílik a Pokolbár! Lucifer a gebin főnök (ahogy a dal is mondja), harsány show-műsorával magabiztosan, fölényesen játszadozik a pokol tornácán! Jön is már a show szokásos riportere is, akinek feladata a jó hangulat biztosítása! A tv-műsorok mintájára betanítja a nézőket, mikor kell éljenezni, fujjogni. Az idomítás tökéletes: kiválóan éljenezzük Hitlert, Oszáma bin Ládent, stb. Ha valakinek mégis rossz érzése van, hát vigasztalja a tudat, hogy ez itt a Pokol, itt más az értékrend. Lucifer kegyetlen ajánlatot tesz, a három lélek közül csak egyet enged ki, és azt az egyet a közönség fogja megszavazni, ezért most megnézzük, mit is tettek életükben. Az egyik egy fiú, aki megütötte az apját, a másik egy lány, aki megcsalta a szerelmét, a harmadik egy fiú, aki egy verbális gyilkosságot követett el húga ellen. Jeleneteket látunk a három lélek életéből, melyek azt próbálják igazolni, hogy egyik sem igazán bűnös, hiszen mindegyik tettét a körülmények, az emberi kapcsolatok, viszonyok kommunikációs csatornáinak hibái okozták. Egyik sem eredendően gonosz, nem „pokolra való”. Szavaztunk. Szerintem egyforma szavazatot kapott mindenki, de mégis a lány lett a „győztes”, ő mehet a mennybe. / Nem tudom, ez a szavazás mennyire volt korrekt, számítottak-e a rendezők, színészek esetleg másféle eredményre, nem is annyira fontos, de elgondolkodtató, hogy a szavazás után a lánynak volt egy monológja a tettével kapcsolatban, az igazmondás vagy a hazugság-e a jobb című tanmese. A másik kettőnek is volt története arra az esetre, ha ők győztek volna? ) És most jönne a „csavar”, hogy a nézők elgondolkodjanak: egy filozófiai bölcsesség: ha háromból egyet megmentünk, akkor mindig kettőt elítélünk. Furcsa, paradox helyzet, hiszen ha egyet sem mentenék meg, akkor hármat ítélnék el! Mi a jobb? Mi a helyesebb? Tessék gondolkozni…. Szól a szép záródal, mintha az angyalok kara szólna az elvesztett lelkekért. És hogy még szívfacsaróbb legyen, Keller Dani hegedűjátéka teszi még inkább fájdalmasan széppé a záróképet!

kep

Hogyan is összegezném az érzéseimet?  Nagy és mély kérdések vetődtek fel.

Bűn-e az, amit könnyedén annak nevez a köztudat?

Milyen eredményre jutnánk az emberi tettek megítélésében, ha elég körültekintően vizsgálnánk?

Hol rontjuk el a kapcsolatainkat, életünket?

Én úgy érzem, ezek a kérdések álltak az előadás létrehozásának fókuszában. Nagyon jó, hogy érezhetően sokat és sokféle módon gondolkodtak el ezen az alkotók!

Jó, hogy a sokféle ötletből, elgondolásból ki tudták emelni a lényeget drámai, sűrített jelenetekben! A művészi alkotás egyik fő erénye, a sűrítés!

kep

Jó, hogy nem válaszok megfogalmazására, didaktikus üzenetek megfogalmazására, hanem arra törekedtek, hogy a nézőben is kérdések szülessenek!

Jó, hogy közben nem veszítették el humorérzéküket, finom szarkazmusukat! ( A pokolban is lehet vicceket mesélni! A média manipulálhatja az embereket, nevetséges, ahogy bedőlünk neki!)

Jó, hogy a csoport egységesen törekedett a színházi összhatásra, miközben hiteles pillanatok születtek! (Pl. az apa és fia kapcsolatának jól előkészített fordulópontja; a lány finom rezdülései annak éreztetésére, hogy nem tudja kimondani az igazat, de már nem szereti a fiút; a bokáján sérült fiú hangjából, zsigereiből érezhető az idegesség, feszült harag, amiért tehetetlen…stb.)

kep

Jó, hogy bátran énekeltek a játékosok, tisztán szólaltak meg a kórusok, hangszereket szólaltattak meg! Az élő zene mindig óriásit emel egy színházi élményen! Fergeteges jó hangulatot teremtettek a pokolban! Felmerül a kérdés, miért is akarna innen valaki elmenni? Semmi szenvedés? Semmi kínzatás? Semmi bűntudat? „Ég, ég, ég, jól ég!” De mi?

A szereplők kitűnőre vizsgáztak: Homoki Norbert, Siklósi Kristóf, Konfár Benjámin, Szalai Kata, Virágh Panna, Varga Levente, Tóth Márton, Cselóczki Viola, Váradi Gergő. Csapatmunka volt ez a javából!

 

A rendezők - Feczesin Kristóf-Rácz Ancsi - Varga Bence - a

Show must go on” – díjat kapják,

 az emberiség legfontosabb létkérdéseit a pokol legmélyét bejáró önmarcangoló lélektani búvárkodásért, a csoport aktív együttgondolkodásáért, a kérdések színházi felmutatásáért, elénekléséért, eltáncolásáért! A közönséggel történt együttjátszásért, a nézők kiváló bevonásáért!

Előadás Éve
Felvétel