A következő előadáshoz felkapaszkodunk a Kupola alatti nézőtérre, ahol élő zenét játszó zenekar fogad bennünket. Kállai Máté és Feczesin Kristóf rendezők, dobbal, gitárral, Réti Nóra énekkel és Uray Bálint basszusgitárral játszik. A zenekar az előadás alatt is megszólal, hangulati aláfestésként, illetve a mondanivaló erősítéseként. A játéktér igen egyszerű, egy pult, valami kocsmában, előtte pad, amely később a fogda is lesz, asztal-szék. Az első monológból azonnal kiderül a darab témája, hiszen a „Svejk vagyok…” kezdés elárulja, hogy a csoport Jaroslav Hasek világhírű regényéből választott részleteket. Hasek 1923-ban írta a regényt, melyben az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregét figurázza ki. Az ostoba parancsokat következetesen végrehajtó katona története végignevettette már a világot, s most a mi szemeink sem maradtak szárazon a sok kacagás miatt. Az előadás legfőbb erényének azt éreztem, hogy a hangsúlyokat arra tette, hogy egy kaotikus, iszonyú világban, a háborúban, mennyire megváltoznak az értékek, mert józan ésszel felfoghatatlan bizony a háborúra, gyilkolásra, gyűlöletre uszító világ, amelyben minden visszájára fordul. A gyilkosok, az őrült parancsokat gondolkodás nélkül végrehajtók a hősök, s a gondolkodó, tiltakozó kisembereket irgalmatlanul eltiporják. Palivec úr, a kocsmáros, aki nem foglalkozik politikával, nem is akar egyáltalán semmibe belekeveredni, mert csak túl akar élni, csak az érdekli, hogy az emberek igyák meg a sörüket és fizessék ki, nos, éppen őt ítélik börtönre, azért a megjegyzéséért, hogy a császár képét azért tette fel a padlásra, mert leszarták a legyek, és nehogy valaki ezért félreérthető megjegyzést tegyen. De Svejk is börtönbe kerül, mert a kocsmában ücsörgő detektív kihúzza belőle, hogy mi a véleménye a császárról, a szarajevói merényletről, és a háborúról. Svejk igen egyszerű, derék válaszokat ad, viszik is a dutyiba. Ott a vizsgálóbírónak mindent aláír, sőt, megjegyzi, hogy szívesen visszajön másnap is aláírni, ha ez örömet okoz a bíró úrnak. A bíró – Hornok Máté kiváló alakításában – idegbajt kap Svejktől, és hülyének nyilvánítja a katonát, aki ezért kiszabadul. Svejk logikája szerint, „rendnek kell lenni” a hadseregben, ezért írt alá mindent. „Ha mindenki jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek.” Svejk visszamegy a kocsmába, ahol megtudja, hogy Palivec úr 10 évet kapott. „ Akkor már egy hetet letöltött”- mondja vigasztalásul a feleségnek! Na, ez a veleje Svejk túlélési tudományának. Mindenben a jót látja! Nagyon nehéz ez a tudomány, de a mai kaotikus világunkban is megfontolandó tanulság! Tudni kell azonban, hogy Svejk végül is „bosszút állt” a feljelentgető detektíven, mert eladott neki több kutyát, amelyek végül felfalták az árulót, „Megspórolta a temetési költséget az államnak, mert a kutyák teljesen eltűntették. - Csak azt nem tudom – mondja Svejk –, hogy az utolsó ítéletkor hogy rakják majd össze?” A Svejket alakító Beck Jordan, kitűnő választás volt a rendező részéről! A mindennapi életben is ilyen egyszerű, mindenben a jót kereső fiú Beck Jordan, akit talán sokszor éppen ezért kicsit őrültnek tartanak, de éppen az ő típusa az örök túlélő! Nem bosszankodni, őszintének lenni, mosolyogni, és mindenkiben a jót látni! Ez Jordan-Svejk hitvallása! „Az élet nem illemtani iskola, mindenki úgy beszél, ahogy tud.” Ahogy az előadás végén szép nyugodtan, a virágokat nézegetve elindul a hegyre fel, már mindent értünk! Igen, így lehet a káoszban, a káosszal együtt élni!
Többen megjegyezték az előadás után, hogy elolvassák a könyvet, mert annyira tetszett az előadás! Kell ennél nagyobb elismerés?
Kecskemét, 2016. szeptember
Orbán Edit